A food truckok, azaz a meleg ételeket árusító teherautósok története Észak-Amerikában indult a polgárháború utáni érában. Charles Goodnight 1866 körül hozta létre a Chuck Wagont, amelyen a cowboyoknak készített ételeket, ezzel biztosítva azok egész napi étkezését. Ahogyan telt-múlt az idő, a mozgó büfék egyre népszerűbbek lettek, a városokban is elterjedtek, ma pedig már mondhatni, hogy a virágkorukat élik – méghozzá az egész világon. Így hát ha azzal vádolnának minket, hogy milyen illetlen dolog az utcán enni, joggal mondhatnánk, hogy nem, nem az!

A food truck szóval egy lapon említhetjük a street food kifejezést – kéz a kézben járnak –, ami szintén az utcai étkezésre vonatkozik. Hamburgereket, hot-dogokat, dönert, tacót, quesadillát, gyros-t, burritót, de még desszerteket és ázsiai leveseket – sőt típusoktól függően szinte bármit – is kérhetünk ezekről az általában nagyon impozáns és vidám vagy kifejezetten elegáns színvilágot tükröző kocsikból, de még kávékülönlegességeket is ihatunk.

Ha viszont nagyon odafigyelünk az egészségünkre, nem eszünk meg akármit, mert még az alakunkra is nagyon vigyázunk, akkor sem kell lemondanunk a food truckok nyújtotta gasztronómiai élményről. Olykor-olykor még ezt az életmódot folytatva is megehetünk egy-egy pizzát vagy hamburgert, de ha nem térnénk el a szigorú szabályainktól egyetlen egy napra sem, akkor is találunk diétás menüt. Akadnak olyan food truckok, amelyeken kifejezetten a diétát űzőknek kedveznek, de más kocsikon is árusítanak például zöldségeket, salátákat – ezek remek köretül szolgálnak a húskínálathoz. 

A food truckok világát még egy remek gasztrofilm is bemutatta, ez pedig nem más, mint A séf című 2014-es, drámai elemeket is tartalmazó amerikai vígjáték. Ebben Jon Favreau játssza a filmbéli híres séfet, Carl Caspert, akinek az élete a főzés körül forog. Ám egyszercsak munkanélkülivé válik, ám volt felesége (Sofía Vergara) hatására eldönti, hogy régi álmát valóra váltja, és büfékocsival járja az USA-t. Segítségére van egy nagyon jó szakácsbarátja, és rajta kívül még a kisfia, aki szintén óriási affinitást érez a főzés iránt. Kubai szendvicsfantasztikumokat készítenek, rendkívüli sikereket elérve, a legkritikusabb ételkritikus ámulatát és korrekt pozitív bírálatát is kiváltva ezzel. A történet megállja a helyét az életben is: semmi irracionalitás nem mutatkozik meg benne, mert ha valaki a szívét-lelkét beleteszi a food truckos üzletébe, pöpec ételeket készítve, bizonyára csak sikerekkel lehet kikövezve az útja. 

Az pedig tehát, hogy jól járunk-e a food truckokkal, abszolút igen a válasz. Némelyik bizonyára olyan jól működik, hogy gyakorlatilag olyan, mint egy étterem, csak nem a földbe gyökerezve áll, hanem éppenséggel gurul. De azért ha kaját kérünk róla, kitámasztják a kerekeit…