Japán kaja előtt „tisztelegtek” a budapesti Hegyvidék Culinarisban – vagyis inkább előtte – ügyesen vásárlásra ösztönözve az arra járókat. A japán konyha szerelmeseinek ez már messziről csábító volt: pislogás és nyálcsorgatás bőven, persze csak a szó nemes értelmében. Eléggé éhes lettem, amikor megláttam a gőzfelhőt és azokat a színeket… Mindezt a budai bevásárlóközpont kellős közepén.

„Nem a magyar gyomornak való étel ez!” – bizonyára mondanák sokan, ha meghallanák vagy olvasnák a szaké és a wagyu szavakat, amelyek mögött komoly japán gasztroszakértelem áll. Szerintem bármilyen japán étel közel állhat a magyarokhoz is, csak nyitottnak kell(ene) lennünk rájuk. A különböző kultúrák között amúgy is akadnak összefüggések – kulináris szempontból különösen.

No de…

…in medias res. Nem volt nehéz észrevenni a Culinaris előtti grillezős illatfelhőt, és a kíváncsiskodókat sem, akik alig várták, hogy megkóstolhassák a Ninja grillezőben készült wagyu marhahúst, szójaszósszal „nyakon öntve” méghozzá. Mellé kétféle szaké is járt. Persze csak módjával, mert ez kifinomult gasztronómia (volt), nem pedig disznótoros habzsidőzsi. (Mondjuk, én azt is „csípem”.)

Original Wagyu. Toriyama. Ajánlom a figyelmetekbe. Forrás: OriginalWagyu

A hazai gasztrokultúra egyik neves képviselője, Jancsa Jani (egyebek között Bamba Marha Burger) harmadmagával várta az éhes jónépet. Én meg alig vártam, hogy megkóstoljam a már a mozgólépcsőről is egyértelműen finomnak tűnő japán „kosztot”. Számítottam rá, hogy ízleni fog, de hogy ennyire… Arra nem. És ahogyan körülnéztem, és váltottam is pár szót egy-két jelenlévővel a „közönségből”, másoknak is hasonló volt a véleményük.

Még náluk nem jártam, sajnos. De ami késik... Forrás: Bamba Marha

Bocs, olvasó, ha nem szereted a szlengeket, de én most azzal fogok élni: nagyon menő hangulata van, amikor egy bevásárlóközpontba ilyen látványkonyhás japán kóstoló kerül „becsempészve”. Az, hogy mellé szaké is jár – ráadásul kétféle közül lehet választani, lágyabb és testesebb változatból – szintén nagyon vonzó lehet azoknak, akiknek széles a gasztrolátóköre. És itt szerintem csak ilyen emberek jelentek meg.

Jancsa Jani jó fej módon magyarázta el, hogy mi készül, sőt még arra is figyelmeztetett, hogy meg ne égessem a telefon kameráját sütés közben. Csak azt nem tudhatta, hogy ha már japán est, akkor az én telefonom is dukált hozzá – merthogy az is japán... :-) Ráadásul elszoktam egy kicsit a nyüzsgéstől, de jelentem: visszatérek!

Az isteni wagyuszelet látványra engem a baconre emlékeztetett. Most, hogy leírtam ezt a sort, rögtön arra gondoltam, hogy ha ezt egy profi (és nem hobbiszakács) olvassa, lehet, hogy fogja a fejét, merthogy ez nem bacon volt... De a kissé füstös íz arra emlékeztetett, de krémesebb, lágyabb ízvilággal. (És marhából is készül bacon.) A szójaszósz pedig tökéletesen passzolt hozzá. Ebből simán meg lehetne enni egy ládával is, olyan finom – de hát egy wagyukóstoló nem erről szól. És tökéletes adagot kaptunk, nem csak icipici falatokat fogvájón.

A grillen sütő srácok ((Jancsa Jani és (Gyulay Sebestény; Originalwagyu)) mellett volt a szaké-szekció, ahol egy nagyon kedves hölgy, a Fine Sake Budapest megálmodója, szakértője mutatta be a különleges italokat. Ő szakésommelier – nem semmi munkakör! A megjelenése is a japán kultúrát idézte, és lelkesen mesélt a szakékészítés világáról.

A Culinarisban nagyon szuper termékeket lehet kapni. A világ minden tájáról. A fotó forrása: Culinaris.hu

Kicsit később hátrapillantgattam a Culinaris kirakatába, és messziről feltűnt, mennyi mindent bele tudnék tenni a kosaramba… Nagyon óvatosan mertem csak szétnézni, célirányosan — bár mivel spontán léptem be, nehéz volt tudatos vásárlónak lennem egy ilyen japán kóstolós élmény után.

A pultnál egy fiatalember állt, aki segítőkészen válaszolt a vásárlók kérdéseire. Nem azt éreztem, hogy meg akar szabadulni tőlük, hanem azt, hogy tényleg figyel a munkájára; még az árakat is fejből tudta. Én eközben már teljesen „megvakultam” a sok szép gasztroszíntől, amit bent – és persze kint – láttam és tapasztaltam.

Finom olívabogyó, vörösboros-rókagombás krém, óriási olasz kagylótészta, tiszta víz és egy különleges tepertő landolt a kosaramban. (A Fine Sake-t és az Originalwagyu-t pedig megjegyeztem, és ajánlom is őket a figyelmetekbe.)

A FineSake Budapest termékei (is) pedig kíváló ajándéknak bizonyulnak karácsonyra. Fotó: FineSakeBudapest

Köszi az élményt, szuper volt. 

Figyeljétek az ehhez hasonló eseményeket, mert a jó és minőségi ételek, kóstolók és gasztroprogramok nagyon komoly örömforrások. Az ízek és a színek örömet okoznak a gyomornak – és ezáltal a gazdájuknak is.

Ha pedig együttműködnél velem gasztroszakemberként, esetleg kulturális újságírót keresel, keress bizalommal!