Volt olyan idő, amikor egy borászatnak elég volt jó bort készítenie: szerettek hozzájuk járni az emberek, akár hazavitték a finom nedűt, akár a pincészetben fogyasztották el azt. De mintha ennek az időszaknak vége lenne már.

Ez az egyszerű étel ropogósnak vagy salátafeltétnek egyaránt ideális. 

Hozzávalók:

• 1 konzerv csicseriborsó
• 1–2 evőkanál olaj
• só

• fűszerek ízlés szerint (pl. pirospaprika, fokhagymapor, curry, chili)

   

Elkészítés:

Amikor belépünk egy étterembe, szinte automatikusan a látványra és az élményre figyelünk: a tálalásra, az ízekre, a hangulatra, a pincér kedvességére. A vendéglátás azonban nem ott kezdődik, amit a vendég már észre is vesz. A háttérben egy olyan világ működik, amely láthatatlan az étteremlátogatók számára, mégis nélkülözhetetlen. Egy rendszer, amelynek minden szereplője hozzájárul ahhoz, hogy a tányéron végül minden a helyére kerüljön.

Ha ellátogatunk egy étterembe, egyre ritkábban találkozunk azokkal a fogásokkal, amelyek néhány évtizede még alapnak számítottak. Hol van a borjúpaprikás galuskával? A valódi brassói? Az eredeti Gundel-palacsinta?

Nem arról van szó, hogy ezek az ételek teljesen eltűntek volna, inkább kiszorultak a reflektorfényből. Helyüket átvették a könnyebben értelmezhető, gyorsabban elkészíthető vagy éppen trendibb fogások. Ilyen például a smash burger, a bao vagy éppen a poké bowl – a lista hosszú, és természetesen folyamatosan frissül.

Manapság egyre többször halljuk: étterembe járni – még egy egyszerű gyorsétterembe is – már-már luxus. Az árak emelkedése mindenkit érint, a mindennapi kiadások egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a fizetésekből. Mégis, ha elsétálunk egy-egy vendéglő előtt, vagy benézünk az ablakon, gyakran azt látjuk: alig van szabad asztal. Ellentmondás? Első ránézésre igen.

Auguste Escoffier neve ma is úgy cseng a gasztronómiában, mint egyfajta választóvonal: volt előtte és utána. Nem pusztán kiváló szakács volt, hanem rendszerező zseni, aki a modern konyhaműködés alapjait fektette le, és ezzel gyakorlatilag újradefiniálta, mit jelent éttermi ételeket alkotni.

A food truckok, azaz a meleg ételeket árusító teherautósok története Észak-Amerikában indult a polgárháború utáni érában. Charles Goodnight 1866 körül hozta létre a Chuck Wagont, amelyen a cowboyoknak készített ételeket, ezzel biztosítva azok egész napi étkezését. Ahogyan telt-múlt az idő, a mozgó büfék egyre népszerűbbek lettek, a városokban is elterjedtek, ma pedig már mondhatni, hogy a virágkorukat élik – méghozzá az egész világon. Így hát ha azzal vádolnának minket, hogy milyen illetlen dolog az utcán enni, joggal mondhatnánk, hogy nem, nem az!

A szabadtéri főzés korábbi verziójának ideje lejárt: ma már nemcsak szalonnát, grillkolbászt, babgulyást készítünk kint. Persze a klasszikusok megmaradtak, de a nemzetközi konyha is helyet kapott a kültéri sütés-főzésben, ráadásul nem is akármennyire, és nem is akárhogyan.

Egyértelmű, hogy aki lakodalomba megy, már tudja, hogy milyen fantasztikus lesz a gasztronómiai felhozatal – a közös ünneplés mellett emiatt is szeretjük oly sokan a lagzikat.