Jó esetben a gasztronómia nem csupán arról szól, hogy ne érezzünk éhséget, hanem arról is, hogy az érzékszerveinknek örömet okozunk. Színek, illatok, textúrák – ezek mind-mind fontosak étkezéskor, amikor pedig fizetünk is a komplex élményért, akkor pláne! De hogyan lehet mindezt szavakba önteni? Hogyan válhat a gasztroszövegíró az ízek fordítójává?

Miért nehéz ízekről írni?

Az ízek közvetlenül az érzékeinkre hatnak. A vajpuha kacsa, a roppanós héjú kenyér vagy egy pohár pinot noir illata olyan tapasztalat, amit nem lehet „kész” szavakkal átadni. A szövegíró feladata, hogy hidat építsen a konyha és az olvasó képzelete közé.

A szavak, amelyek ízt adnak

A gasztroszövegírásban a jelzők, metaforák és hasonlatok kulcsfontosságúak. Egy egyszerű „finom” vagy "fenséges", esetleg "prémium" szó nem idéz fel képeket, emlékeket, ellenben ha kicsit eljátszunk a fantáziánkkal, akkor sokat segíthetünk a vendégnek, hogy sejthesse, milyen ízélmény vár rá: 

• omlós, fokhagymás-rozmaringos csirkemellfilé roppanós steakburgonyával;
• sárgabaracklekváros palacsinta, éppolyan ízletesen, ahogyan a nagymamád is készítette;

• „friss, napérlelte paradicsom, amelyben benne van az egész nyár” – na, így az olvasó tudni fogja, mire gondolsz, és már kóstolás előtt is sejti, hogy mi vár rá. Így pedig nagyobb az esélye annak, hogy meg is látogat titeket.

   

Nyelvek és ízek

Érdekesség, hogy más nyelvek másképp közelítik meg az ételleírást. A német nyelv gyakran precíz, funkcionális („szaftos sertéssült, ropogós héjjal”), míg a magyar inkább költői és képszerű („aranybarnára sült, omlós falatok, amelyek a nagymama vasárnapjait idézik”). Ez kulturális különbség, amelyet a gasztroszövegírónak érdemes figyelembe vennie – főleg, ha nemzetközi közönséghez szól.

Hogyan szólítsuk meg az olvasó érzékeit?

Egy jó gasztroszövegírás nem csak az ízlelőbimbókat célozza, hanem a teljes érzékszervi élményt. Ehhez:

• Írjunk a színekről: „mélybordó bor, smaragdzöld olaj”!
• Utaljunk a textúrára: „krémes, selymes, roppanós, morzsás”!
• Hívjuk elő az illatokat: „friss bazsalikom illata teríti be a konyhát”!

• Kapcsoljuk az ételt emlékekhez: „Az első falat olyan, mintha hazatérnél egy hosszú nap után”!

   

Kísérletezzünk csak!

Vegyük példának ezt a mondatot:

• Száraz leírás: „Csirkemáj lecsósan rizzsel.”
• Fordított változat: „Szaftos csirkemájfalatok, amelyekre édes paprika, lédús paradicsom és karamellizálódott lilahagyma simul, illatos jázminrizzsel kísérve.”

A különbség érzékelhető – puszta tények versus fantasztikus tapasztalat.

Összegzés

A gasztroszövegíró nem csupán szavakat rendez sorba, hanem tolmácsolja az ízek világát. A cél, hogy az olvasóban ne csak érdeklődés, hanem vágy is kialakuljon: érezni is akarja azt, amit leírtunk. Ebben rejlik a szövegírás szépsége – a nyelv valóban a lelke mindennek... 

Ha "ízfordítót" szeretnél, keress bizalommal engem! 

+36708839478