Kannibálok fehér embereket hurcolnak magukkal, hogy később megegyék a húsukat. Forrás: Wikipédia, Qubit.hu

Néha gyilkol, vagy más megölésére vesz rá gonosz embereket az étel, az ital, amely sajnálatosan nem csak táplál, szomjat olt. Ez a gasztronómia sötét oldala. Sorozatunkban megtörtént, tanulságos esetekről olvashattok a nagyvilágból és itthonról. A kannibalizmusról szóló írás második részében különleges, a Föld történelme során megtörtént eseteket elevenítünk fel az emberevés okairól, körülményeiről. (Forrás: Wikipédia, Múlt-Kor, Qubit.hu)

Az antopográfia, vagyis a kannibalizmus a Föld történetében nem nevezhető ritka jelenségnek. Amint az előző írásunkban megemlítettük, egyes kultúrák szent rítusaihoz, vallási szertartásaihoz szorosan hozzátartozik, annak része az emberhús elfogyasztása. Gyakorolják ma is például Dél- és Közép-Amerika bizonyos helyein, több csendes-óceáni szigeten, pár indián törzsben, Szumátrán, az új-zélandi maoriknál.

A legszentebb rítus, a legerősebb tabu

Szakértők szerint nem csupán a barbárabb korok megvetendő szokása a kannibalizmus. A kutatók a feltárásaik, a vizsgálataik nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a kannibalizmus legfőképpen tabu. A szó a polinéz kultúrából, a tongai nyelvből származik, s James Cook, a Brit Haditengerészet kapitánya 1771-es útja után terjedt el, elsőként Angliában.

A tabu szó jelentése alapján emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja. A megsértését a legtöbb helyen a törvény is büntetni rendelheti, de áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.

A kannibalizmus az egyik legerősebb tabu, és éppen ezért sokan az egyik legszentebb rítusnak tartják már az ősidők óta.

Terjedt a kannibalizmus a leningrádi csatában

Van ugyanakkor egy szintén elég gyakran előforduló változata is a kannibalizmusnak, az a helyzet, amikor a túlélés egyedüli lehetőségéről beszélhetünk embertársak testrészeinek ilyen jellegű felhasználásával. Erre utaló, a XI. századból származó feljegyzésekre bukkantak a szakemberek. Ezek arról szóltak, hogy az éhező angolok polgártársaik húsát adták-vették a piacon; ostromok idején bizony az ostromlott erődök lakosai – élelem híján – gyakran arra fanyalodtak, hogy embertársaik húsával csillapítsák az éhségüket, s így próbáljanak meg fennmaradni.

A tengerjárás korábbi időszakaiban hajótöröttek mesélték, s ezt páran feljegyezték, hogy egymás között sorsot húztak, így választották ki maguk közül azt, aki a saját testét felkínálva hajlandó volt feláldozni magát a többiekért.

A német Északi Hadseregcsoport 1941. szeptember 8-án körbezárta a Szovjetunió elleni hadjárat részeként az egykori cári fővárost, Leningrádot, a mai Szentpétervárt. Az 1944 januárjáig húzódó ostrom 872 napon át tartott, s a várost védői közül becslések szerint kétmillióan vesztették életüket, civilek és katonák egyaránt.

Adolf Hitler 1941. november 8-án kijelentette: „Leningrádnak éhen kell halnia!”. Ez majdnem be is következett, hiszen az orosz tél beköszönte előtt 125 grammra csökkentették a napi élelmiszer-fejadagot. Ami persze, semmiképpen sem bizonyult elegendőnek, emiatt az emberek, hogy ételhez jussanak, levágták az ott található összes állatot, kifőzték a bőröket, leszedték a burgonyából készült tapétákat.



Leningrád német ostroma 872 napon át tartott. A városban elfogyott az élelem, a civilek és a katonák között elkezdett terjedni az emberevés. Forrás: Wikipédia
 

Ez sem volt elég, így azután megjelent, majd elterjedt az emberevés. Még úgy is, hogy a rendfenntartó szervek igyekeztek ezt minden eszköz bevetésével megakadályozni.

Csupán két holttest maradt érintetlenül

A leginkább közismert eset az Andokban 1972. október 13-án lezuhant repülőgép utasaié volt. Az uruguayi Old Christian's Club főiskolai rögbicsapata Montevideóból Santiago de Chilébe tartott, ám a rossz időjárás és a navigációs hibák miatt a gép 4000 méteren katasztrófát szenvedett. Leszakadt a hátsó része, elvesztette a személyzetet és néhány utast, majd a törzs egyben maradva egy hópadon landolt. Akik ott ültek, túlélték a balesetet, így az első napon a 45 emberből tizenhét halt meg.



Az Andokban bekövetkezett légikatasztrófa túlélői kénytelenek voltak elhunyt utastársaik húsából enni, hogy életben maradhassanak. Forrás: Wikipédia


Mínusz 30-40 fok volt a magasban. A metsző hideg és a sérülések, majd egy váratlan lavina miatt még néhányan elhunytak. Az életben maradtaknak nem volt megfelelő ruhájuk, hiányoztak az elsősegélydobozok, a néhány tábla csokoládé, a keksz, a pár pohár bor hamar elfogyott. Nem találtak a magasban növényt, állatot sem. A felkutatásokat a hatóságok beszüntették.

Az időközben eltávozottak között rokonok, barátok, ismerősök is voltak, ezért nehezen szánták rá magukat, hogy belőlük egyenek. Némelyek erkölcsi okból eleinte visszautasították, hogy emberhússal táplálkozzanak, de végül kénytelenek lettek megtenni. Csupán két holttest maradt érintetlenül.

Az Andokon átkelve a túlélők egy expedíciója hosszú, tíz napig tartó, vesződséges hegyen gyaloglás után ért el emberlakta településre, ahol enni adtak nekik, s értesítették a rendőrséget. December 22-én és 23-án mindannyiukat kimentették.

A nem mindennapi történetről számos regény, valamint dokumentum- és játékfilm készült.
 

(Következik: Uralkodók, történelmi személyiségek gasztrorejtélyes halála)