Amikor gasztroszöveget írunk, gyakran használunk olyan szavakat, mint házi, tradicionális, autentikus – mert ezekkel szeretnénk az ételhez érzelmet, hangulatot, bizalmat kapcsolni. De vajon ugyanazt jelenti ezeknek a szavaknak az üzenete Magyarországon, Olaszországban vagy éppen Németországban? Ezt a témát fejtem ki az alábbiakban.

Ha többnyelvű gasztromárkának, külföldieket célzó étteremnek vagy nemzetközi közönségnek írsz, különösen fontos, hogy tudd: a kulturális jelentéstartalmak néha többet számítanak, mint a pontos fordítás.

„Házi” – a bizalom hívószava

Az otthon készült lekvárt köztudottan finomabb, értékesebb és egészségesebb is, mint a bolti társai. Fotó: Pexels

Magyarországon, ha azt írjuk, hogy házi vagy házi készítésű, szinte mindenki bizalommal tekint a fogásra. Ez a szó itthon a nagymama főztjét, a vidéki ízeket, a meleg családi ebédeket idézi fel.

De mit jelent ez máshol?

• Németországban a hausgemacht szó hangulata kettős: sokan prémium minőségként értékelik, de egyesekben kételyt is ébreszt („vajon higiénikus? valóban kézműves, vagy csak marketingfogás?”).
• Olaszországban a fatto in casa igazi dicséret. Ott ez egyenlő a legjobb minőséggel, a tradícióval, és azzal, hogy az étel szívvel-lélekkel készült.

Tipp: Ha nemzetközi közönségnek írsz, gondold végig, hogy a „házi” szó valóban előny-e, vagy pontosítani kell (pl. kézműves, frissen készített, családi recept alapján).

„Tradicionális” – örökség vagy poros múlt?

A magyar gulyásleves akár a tradíció szó szinonimája is lehetne... ;-) Fotó: Wikipedia

A tradicionális szó Magyarországon jellemzően pozitív töltetű: a hagyomány, az örökség, az őrzött receptek értékét hangsúlyozza.

Más kultúrákban viszont árnyaltabb lehet a jelentése:

• Angolszász országokban a traditional szó néha kicsit „poros”, „elavult” érzetet is kelthet, főleg modern, fiatal célközönség körében.
• Franciaországban és Olaszországban a hagyomány szó természetes része a gasztronómiának, ott ez nem pusztán marketingfogás, hanem alapelvárás.

Tipp: A tradicionális helyett próbáld pontosabban megfogalmazni, mi a hagyományos az adott ételben (pl. nagymama receptje szerint, XVIII. századi eredetű fogás).

„Autentikus” – amit egyesek elvárnak, mások feleslegesnek tartanak

Az olaszok által készített pizzára nem kell használnod az autentikus szót, mert a pizza Olaszországban mindenképp az. Fotó: Pexels

Az autentikus szóval különösen gasztroturizmusban, nemzetközi ételeknél élünk előszeretettel. Magyarországon vagy más kelet-európai országokban az autentikus thai leves vagy autentikus nápolyi pizza kifejezés különleges élményt ígér.

De például Olaszországban a „pizza autentikus volta” felesleges kijelentés. Ott ez magától értetődő.
USA-ban vagy Németországban az authentisch szó azt sugallja, hogy nem a „turistásított” verziót kapjuk, hanem az igazit – itt tehát erős vágykeltő szó lehet.

Tipp: Ne pazarold az autentikus jelzőt ott, ahol magától értetődő, inkább emeld ki, mitől autentikus az étel (pl. eredeti alapanyagok, tradicionális technika).

Tipikus hibák, amiket elkövethetsz

• Egy az egyben fordítás: „házi készítésű” → home-made → az angol olvasó talán nem érez hozzá értéket.
• Szavak túlhasználata: autentikus, tradicionális, házi minden második fogásnál – így elveszítik az erejüket.
• Kulturális klisék: pl. „magyaros” = pirospaprikás minden, „olaszos” = mindegy, csak legyen rajta mozzarella.

Szövegírói útravaló

Ha gasztroszöveget írsz, ne csak a szavakat fordítsd le, hanem a kultúrát is!
Kérdezd meg magadtól: ki olvassa? Mit jelent neki az a szó? Mi az, ami megérinti, és mi az, ami üres frázisnak hat?

A jó gasztroszövegíró valójában kulturális tolmács is. Az étel nyelvét kell lefordítania úgy, hogy a vendég vagy vásárló valóban megéhezzen – bármelyik országban éljen is.

+ EXTRA: Hogyan írd meg okosan a nemzetközi gasztroszöveget?

✅ Használj lokális példákat, sztorikat!
✅ Ne csak szavakat, hangulatot is adj át!
✅ Teszteld a szöveget: kérj visszajelzést anyanyelvi beszélőktől!
✅ Ne félj új kifejezéseket bevezetni, ha a fordítás nem adja vissza az eredeti hangulatot!