Az, hogy egy étteremben hogyan viselkedik a vendég, egyáltalán nem mindegy, viszont az sem, hogy a pincér miként viszonyul a hivatásához, no és persze főleg a vendéghez. A pincéreknek is ildomos a rájuk vonatkozó etikettet betartaniuk – mindezen áll vagy bukik, hogy jó szakemberek-e vagy sem.
Hot dog evőversenyen 2024 szeptemberében: Joey Chestnut és Takeru Kobayashi méri össze tudását. Előbbi tartja a a világrekordot. Forrás: Netflix
A magyar gasztronómia a virágkorát éli, s bőven akad hazánkban olyan szakács, aki magasra tör. Olyan, aki rendkívül tehetséges és precíz a szakmájában, s szeret újat és újat is alkotni. A Nyelvalelke.hu sorozatot indít: tehetséges gasztroszakemberekkel beszélgetünk a szakma érdekességeiről. Először az Ózon Hotel másodséfjét, Csathó Dénest faggattuk az ő karrierjének állomásairól, nézőpontjairól, főzőműsorokról, a konyhai életről, otthoni főzésről…
– Mióta érdekel a gasztronómia, hogyan lettél a szerelmese?
Az olasz gasztronómia tökéletessége nem a bonyolultságban gyökerezik, hanem a nemes értelemben vett egyszerűségben: a kevés alapanyagban, a sok figyelemben, az évszázados tapasztalatban, a fűszerezésben és persze a híres-neves olasz szenvedélyben. Az olasz konyha mély hagyományokat őriz, s mondhatni, a mindenkori, nagybetűs gasztronómia része. Nézzük hát a legnépszerűbb olasz kulináriai remekeket!
A csend az asztalnál ma már sokak számára kényelmetlen, mintha az evés önmagában már nem lenne elég. Kell mellé telefon, beszélgetés, bármilyen zaj, ami kitölti az üresnek hitt pillanatokat. Pedig az evésnek fő tevékenységnek kellene lennie, hiszen figyelmet igényel. Olyan pillanatnak kellene lennie, amit megélünk, amire odafigyelünk, csak arra koncentrálunk, és persze, hogy kiélvezzük az ízeket, az is fontos.
Különleges technikával sütik grillen a finomabbnál finomabb ételeket Dél- és Közép-Amerikában. Parázs fölött tartják az étket. Forrás: Pexels
Az étkezés szükségszerű. Megéhezünk és eszünk. Ha viszont jobban belegondolunk, a táplálkozás jóval több ennél. Szokás, kommunikációs forma, kulturális üzenet. Az evés sokat elárul rólunk, a neveltetésünkről, az értékrendünkről, sőt arról is, hogyan viszonyulunk az embertársainkhoz.
Az evés ősi emberi cselekvés, mégsem olyan helyzetként gondolunk rá, amelyben láthatóvá válunk. Pedig amikor eszünk, nincs hová bújnunk. Különösen akkor, ha ezt társaságban tesszük. A mozdulataink ritmust kapnak, a figyelmünk befelé irányul, ám mindez kívülről érzékelhető. Az asztalnál azonben nem szerepet játszunk, hanem jelen vagyunk. Ez pedig sokszor kényelmetlenebb, mint azt hinnénk...
Az, aki igazán igényesen étkezik, nemcsak arra figyel, hogy finomat főzzön, hanem arra is, hogy szépen tálaljon. Az utóbbiban pedig nyerő, ha a színek főszerepet kapnak! Azt is mondják, minél színesebb az étel, annál több tápanyagot, antioxidánst tartalmaz, mivel a különböző színű zöldségek és gyümölcsök különböző hasznos vegyületeket tartalmaznak.
Eleve ellenszenvet éreznek sok hozzávaló iránt, meggyőzhetetlenek, az új ízeket pedig egyszerűen elutasítják – mindezt figyelembe véve érdemes gyerekeknek főzni…
