Hogy megidézzék az étel illatát, ízét, hangulatát – ez a blogposztok célja a gasztroszövegírásban. Akadnak azonban olyan szavak, amelyeket túl gyakran olvasunk az ilyen bejegyzésekben; ezek gyakorlatilag az értéküket vesztik. Megmutatom, mely szavak ezek, és mit érdemes használni helyettük!
Amikor gasztroszöveget írunk, gyakran használunk olyan szavakat, mint házi, tradicionális, autentikus – mert ezekkel szeretnénk az ételhez érzelmet, hangulatot, bizalmat kapcsolni. De vajon ugyanazt jelenti ezeknek a szavaknak az üzenete Magyarországon, Olaszországban vagy éppen Németországban? Ezt a témát fejtem ki az alábbiakban.
Amikor gasztroblogot írsz – legyen az egy új recept, éttermi ajánló, ételbemutató vagy akár egy személyes történet –, az egyik legfontosabb célod az, hogy kapcsolatot teremts az olvasóval. A jó gasztroszöveg nem csak információt ad: életre kelti az ételt, amit bemutatsz. Érzi az olvasó a sülő kenyér illatát? Látja maga előtt a friss bazsalikomleveleket? Úgy érzi, mintha családi vacsorán ülne? Mutatok egy-két trükköt, hogy ezt érezze a (leendő) vendéged!
Egy gyönyörű ételfotó sokat elmondhat – de még többet árulhat el, ha szöveg is társul mellé. A vizuális tartalom megfogja a szemet, de a szöveg az, ami kapcsolatot teremt: hangulatot ad, történetet mesél, kíváncsivá tesz, sőt akár éhessé is tehet. Egy jó képaláírás vagy posztszöveg pont annyira fontos, mint maga a kép. Ebben a cikkben megmutatom, hogyan írj ételfotókhoz olyan szöveget, amit nem görgetnek tovább.
Egy jó étel nemcsak jólesik, hanem mesél is: egy helyről, egy hangulatról, emberekről. Ugyanez igaz a gasztromárkák kommunikációjára is: nem elég jót főzni vagy szépen tálalni – valahogyan meg is kell szólalni. Hangot kell adnod a márkának.
De milyen legyen ez a hang? Komoly vagy közvetlen? Cinkos vagy kifinomult?
A jó márkahang olyan, mint a jól eltalált fűszerezés: nem tolakodó, de érezhető...
Fugu, avagy gömbhal. Milliók kedvelik a különleges csemegét, de ha nem szakavatott szakács készíti, akkor bizony a mérge halált okozhat. Forrás: Wikipédia
Gyakorta megeshet a következő szituáció ügyfél és szövegíró között. In medias res: érdekes helyzet az, amikor egy szövegíró tárgyal épp, és az ügyfél rákérdez az árazásra. Majd miután a vállalkozó elmondja a financiális álláspontját, az ügyfél visszakérdez: mármint ez az éves díj?
Korábban, ha egy alapanyagra azt a szót írták, hogy "házi", az tényleg azt is jelentette, ma már azonban korántsem biztos, hogy ez tényleg így van. Agyonhasznált szóvá vált, ráadásul sokszor kamu is. A legtöbben e szó felett gyorsan át is siklanak...
Fedezd fel, mely CTA-k (call to action) ártanak a gasztroblogodnak vagy éttermi oldaladnak, és tanulj helyettük hatékony szövegírási trükköket!
A gasztroszövegírás egyik legfontosabb eleme a jól megírt CTA, vagyis Call to Action. Akár egy receptoldalt, akár egy éttermi honlapot szerkesztesz, a CTA az a szövegrész, ami cselekvésre ösztönöz: például rendelésre, feliratkozásra vagy továbbolvasásra.
A kézműves gasztrotermékek nemcsak különlegesen finom ízt, hanem igazi élményt is nyújtanak. Egy házi lekvár, egy kovászos kenyér vagy egy saját készítésű méz mögött gyakran ott rejlik egy történet – ezt szeretik a vásárlók megismerni. A storytelling, vagyis a történetmesélés abban segít neked, hogy ne csak eladd a termékeidet, hanem hogy érzelmi kapcsolatot építs ki a vásárlóiddal. Így pedig újra és újra visszatérnek hozzád.
De mi is az a storytelling?
Nyelv A Lelke mindennek