A legtöbb ember szereti az édességet: a finom desszerteket, a tortaszeleteket, a süteményeket és persze a csokoládét. A franchise üzletekbe is sokan szívesen járnak: csodaszép és nagyon finom desszertkölteményeket lehet ott kóstolni, persze igen drágán. Ám a legnagyobb probléma az, hogy a családi vállalkozásokat bizony kiszorítják. Így néha azoknak be is kell zárniuk az üzleteiket.
Ahhoz képest, hogy mennyien küzdenek valamilyen ételérzékenységgel, nem figyelnek oda az éttermek arra, hogy bizony az intoleránsok is szívesen élveznék a gasztroélmények örömeit.
Az, hogy egy étteremben hogyan viselkedik a vendég, egyáltalán nem mindegy, viszont az sem, hogy a pincér miként viszonyul a hivatásához, no és persze főleg a vendéghez. A pincéreknek is ildomos a rájuk vonatkozó etikettet betartaniuk – mindezen áll vagy bukik, hogy jó szakemberek-e vagy sem.
Egyre inkább elterjedt az elmúlt években, hogy az ételt házhoz rendeljük. Sokszor kényelmi okokból, sokszor meg kényszerből – az utóbbi esetében gondoljunk csak a magányos és betegeskedő emberekre.
Több futárcég is biztosítja számunkra a különböző fogások házhoz szállítását – sőt ma már az általuk történő ételkézbesítés valószínűleg népszerűbb is, mint az éttermek általi házhoz vitel. Az, hogy elégedettek vagyunk-e az ételfutárcégek szolgáltatásaival, már egy másik kérdés. Vegyük sorra a sarkalatos – negatív – pontokat!
A magyar gasztronómia a virágkorát éli, s bőven akad hazánkban olyan szakács, aki magasra tör. Olyan, aki rendkívül tehetséges és precíz a szakmájában, s szeret újat és újat is alkotni. A Nyelvalelke.hu sorozatot indít: tehetséges gasztroszakemberekkel beszélgetünk a szakma érdekességeiről. Először az Ózon Hotel másodséfjét, Csathó Dénest faggattuk az ő karrierjének állomásairól, nézőpontjairól, főzőműsorokról, a konyhai életről, otthoni főzésről…
– Mióta érdekel a gasztronómia, hogyan lettél a szerelmese?
Az olasz gasztronómia tökéletessége nem a bonyolultságban gyökerezik, hanem a nemes értelemben vett egyszerűségben: a kevés alapanyagban, a sok figyelemben, az évszázados tapasztalatban, a fűszerezésben és persze a híres-neves olasz szenvedélyben. Az olasz konyha mély hagyományokat őriz, s mondhatni, a mindenkori, nagybetűs gasztronómia része. Nézzük hát a legnépszerűbb olasz kulináriai remekeket!
A csend az asztalnál ma már sokak számára kényelmetlen, mintha az evés önmagában már nem lenne elég. Kell mellé telefon, beszélgetés, bármilyen zaj, ami kitölti az üresnek hitt pillanatokat. Pedig az evésnek fő tevékenységnek kellene lennie, hiszen figyelmet igényel. Olyan pillanatnak kellene lennie, amit megélünk, amire odafigyelünk, csak arra koncentrálunk, és persze, hogy kiélvezzük az ízeket, az is fontos.
Az étkezés szükségszerű. Megéhezünk és eszünk. Ha viszont jobban belegondolunk, a táplálkozás jóval több ennél. Szokás, kommunikációs forma, kulturális üzenet. Az evés sokat elárul rólunk, a neveltetésünkről, az értékrendünkről, sőt arról is, hogyan viszonyulunk az embertársainkhoz.
Az evés ősi emberi cselekvés, mégsem olyan helyzetként gondolunk rá, amelyben láthatóvá válunk. Pedig amikor eszünk, nincs hová bújnunk. Különösen akkor, ha ezt társaságban tesszük. A mozdulataink ritmust kapnak, a figyelmünk befelé irányul, ám mindez kívülről érzékelhető. Az asztalnál azonben nem szerepet játszunk, hanem jelen vagyunk. Ez pedig sokszor kényelmetlenebb, mint azt hinnénk...
Az, aki igazán igényesen étkezik, nemcsak arra figyel, hogy finomat főzzön, hanem arra is, hogy szépen tálaljon. Az utóbbiban pedig nyerő, ha a színek főszerepet kapnak! Azt is mondják, minél színesebb az étel, annál több tápanyagot, antioxidánst tartalmaz, mivel a különböző színű zöldségek és gyümölcsök különböző hasznos vegyületeket tartalmaznak.
Eleve ellenszenvet éreznek sok hozzávaló iránt, meggyőzhetetlenek, az új ízeket pedig egyszerűen elutasítják – mindezt figyelembe véve érdemes gyerekeknek főzni…
A kifogástalan menüsor elengedhetetlen kelléke a jó vendégvárásnak, azonban a tisztaság, sőt az edények és poharak makulátlansága is hozzátartozik a meghívottak lenyűgözéséhez.
Az edények tisztántartása viszonylag egyszerű, ám a poharak csillogása-villogása már nehezebb feladat. Mégis hogyan lehet elérni az üveg tökéletes fényét, pontosan úgy, ahogyan bizonyos reklámokban is látjuk? Nos, ennek járunk most utána!
Kígyózó sorok, türelmetlen emberek, egyesek túl sok áruval állnak a sorban, mások feltűnően keveset tesznek a szalagra. Sokan a legalacsonyabb árakat nézik, de a minőséget – és azzal együtt a gyomruk jóllétét – figyelmen kívül hagyják. Van, aki listával jár az üzletbe, s akad, aki a kosarába dobálja azokat az árukat, amiket éppen megkíván. Érdemes néha odafigyelni a vásárlási szokásokra, akkor is, ha nem ez a munkakörünk. Tanulságos lehet…
Az étkezés szükségszerű örömforrás, de az is lehet, hogy örömteli szükségszerűség. Nem csupán azért eszünk, hogy ne haljunk éhen, hanem azért is, mert szeretjük „megtáncoltatni” az ízlelőbimbóinkat. Mitől érzik magukat a legjobban?
Leveses gyomrúak vagyunk! – mondják sokszor magukról a magyarok. Az, hogy mitől olyan népszerű a lédús étel, alább vitatjuk meg.
Nyelv A Lelke mindennek