Néha gyilkol, vagy más megölésére vesz rá gonosz embereket az étel, az ital, amely sajnálatosan nem csak táplál, szomjat olt. Ez a gasztronómia sötét oldala. Sorozatunkban megtörtént, tanulságos esetekről olvashattok, a nagyvilágból és itthonról. A következő írásban, az előző folytatásaként, a mérgezés irodalmi-történeti hátteréről, a méregfajtákról és hatásaikról lesz szó. (Forrás: Wikipédia, glamour.hu, Ponticulus Hungaricus, Kovács Orsolya)


A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről Kovács Orsolya Kémia a misztikában és az irodalomban címmel adta közre izgalmas és érdekes tanulmányát 2008 áprilisában a Ponticulus Hungaricus XII. évfolyamának 4. számában. Ebben részletesen is foglalkozott a krimiirodalom koronázatlan királynője, Agatha Christie műveivel, amelyekben az írónő gyógyszerek és mérgek sokaságát szerepeltette. Értett hozzá, hiszen, mint már írtuk, az első világháború idején, mint önkéntes ápolónő, gyógyszerelosztó képesítést szerzett, a második világégés alatt pedig egy londoni kórház gyógyszerkiadójában dolgozott.

A tanulmány szerzője külön is felhívja a figyelmet az írónő Tíz kicsi néger című regényére, amelyben olyan gyógyszereket és mérgeket vonultat fel, mint a klorál, a ciánkáli, az aszpirin, a veronál, az amylnitrit, a trionál, a szulfonál, a bróm és a szódabikarbóna.

Különleges mérgek: cianidok, tallium

Érdemes közülük Kovács Orsolya segítségével néhánynak a jellemzőit megismerni, annál is inkább, mivel azok bizony alkalmasak lehetnek emberi élet kioltására. Íme első az egyik legrégebben ismert méreg, a cián vagy ciánkáli. Két vegyületről van szó: a hidrogén-cianidról, ami folyékony, vízzel és alkohollal jól elegyedik. A halálos adagja folyékony- vagy gőzállapotában 60 milligramm. Gyorsan öl, már belőle kevesebb is légszomjjal görcsökkel jár. Ennél is veszélyesebb az életre a kristályos, fehér színű kálium-cianid, aminek csupán a 0,15 grammja is halált okoz.



A toxikumokból nem egyszer csupán pár csepp is elegendőnek bizonyult az egészségkárosításhoz.
Forrás: Plexels.com


A Bűbájos gyilkosok című alkotás egy különleges méreg, a tallium hatásairól is értekezik. Tulajdonképpen egy ezüstfehér, puha,vagyis késsel vágható fém. Zöld fényt adó elektromos kisülési csövek töltésére, valamint alacsony olvadáspontú ötvözetek előállítására is alkalmas. A tallium(I)-oxid nagy törésmutatójú üvegek gyártásához használható. Valamikor rágcsálókat és hangyákat irtottak vele, de túl veszélyesnek titulálták, s betiltották a használatát.

Az ólom és a higany szintén a toxikus anyagok közé sorolandó. Az előbbi mérgezéses tünetei az égő fájdalom a szájban, torokban, a gyomorban. Azután émelygés, hányás, nagy szomjúság, hasmenés, továbbá vérszegénység, fejfájás, krónikus vesegyulladás, agysorvadás és központi idegrendszeri zavarok. Utóbbi rendszerint fejfájással, emlékezetkihagyással járhat. A higany és vegyületei láz- és hőmérőkben, növényvédő-, gombaölő- és fertőtlenítőszerekben fordul elő. Eleinte fáradtságot, fej- és végtagfájdalmakat érez miatta az ember, fokozott nyálképződést, hasmenést tapasztal. Később lehetségesek idegrendszeri károsodások: izomrángások, félelemérzet, hangulatingadozás, hallás-, látás-, érzés-, beszéd- és járászavar. Hasonlóképpen mérgezhet a kadmium.

Arzén: szabadulás részeges férjektől

Agatha Christie műveiben két leginkább halált hozó, nagyon erős méreg bukkan fel vissza-visszatérően: a sztrichnin és az arzén.

A sztrichnin növényi eredetű alkaloid, egy Távol-Keleten előforduló növény, a Strychnos nux vomica magjából és kérgéből – említi Kovács Orsolya. A gerincvelőben okoz nem kívánt változást, nagyon gyors, hiszen 32 milligramm is belőle végzetes lehet.

Az arzén vegyülete, az arzén-trioxid közkedvelt méreg volt évszázadokon át a Földön. A szervezetbe jutó arzén gyomorpanaszokat, nyelőcsőfájdalmat, hányást és véres hasmenést okozva befolyásolja a sejtfolyamatokat. A mérgezés után a bőr hideg és nyirkos lesz, a vérnyomás lezuhan, a beteg görcsök között kómába esik. Az arzénmérgezés krónikus is lehet: ilyenkor hosszabb időn át gyengeséget, fáradtságot okoz.

Például asszonyok ennek segítségével próbáltak részeges férjeiktől, illetve idős, beteg anyósaiktól megszabadulni (lásd: tiszazugi méregkeverők). A módja egyszerű volt: először ételbe szórták a fehér, színtelen, szagtalan port, majd növelték az adagokat. Így nem volt feltűnően gyors és váratlan a megmérgezett halála. Ugyanakkor az arzénmérgezést az elhunyt szervezetéből, gyomorból, májból, csontokból, hajszálakból ki lehetett mutatni.



Voltak sajnos a Föld történetében olyan mérgek is, amelyeket tömegpusztításra használtak. 
Forrás: Plexels

Azért a mai világunkban, az egyre szigorodó szabályozásnak köszönhetően, szerencsére már nehezebb embertársaink életére törni toxikus szerekkel.

(Következik: Büntetésekkel a méregkeverők ellen)