Az éttermi élmény a szavakkal kezdődik: először az étlapot vagy a gasztronómiai termék csomagolását vesszük a kezünkbe. A nyelvezet, az ételnevek, a fogások leírásai mind hozzájárulnak ahhoz, milyen képet alkotnak a vendégek a helyről, egyúttal a gasztronómiai élmény milyenségéről. Ebbe persze az étel is beletartozik. Amikor pedig a vendégek nem magyarok, különösen fontos a kérdés: hogyan tud egy étel neve, leírása és hangulata megmaradni idegen nyelven is, torzulás nélkül persze?

Mi történik, ha csak fordítunk?

Sok étterem, cukrászda vagy gasztromárka gépi fordítással oldja meg az idegen nyelvű kommunikációt. A végeredmény: túl egyszerű vagy teljesen félreérthető kifejezések. Például a lecsó így lesz „vegetable stew”, a túrós pite „cottage cheese pie”, a pogácsa „scone” vagy „biscuit”... Valljuk csak be, ezek nem állják meg a helyüket!

A gond nem egyszerű nyelvi hiba. A valódi probléma az, hogy a nyersfordítás kioltja az étel eredeti mivoltát. Az ilyen szöveg nem ad át sem hangulatot, sem státuszt, sem kulturális jelentést. Az étel elveszíti a történetét.

Hangulat nélkül nincs prémiumminőség-érzet

Képzeljünk el kétféle menüszöveget ugyanarra a desszertre:

• „Shortcrust pastry with sweet cottage cheese filling.”
• „Az aranyló tésztaburok vaníliás túrókrémet rejt – épp olyan, mint a nagyi vasárnapi sütije.”

Az első korrekt, de nincs hangulata.
A második képet fest, emléket ébreszt, hangulatot közvetít.
A vendég nemcsak azt tudja meg, hogy mi van a desszertben, hanem azt is, milyen élményt ígér a vendéglátó.

Ez a különbség az egyszerű fordítás és a gasztroszövegírás között. És ez a különbség akár egy prémium árkategória megtartását is eldöntheti.

Mit veszít egy hely, ha rosszul fordít?

Ha egy étel leírása nem tudja fenntartani az élményt, a külföldi vendég fejében nem alakul ki az a kép, amit az étel valójában képvisel. Ez konkrét következményekkel járhat. Ezek a következők:

• Nem fogja annyira értékesnek látni, és nem is szívesen fizet érte többet.
• Nem érti meg a fogás történetét, így nem kapcsolódik hozzá érzelmileg.
• Nem emlékszik rá, mert a szöveg gépies, sablonos, felejthető.

A külföldi vendégeknek is nagyon fontosak a szavak, de lehet, hogy még fontosabbak, mint a magyaroknak, mivel más kultúrát képviselünk.

Mi akkor a megoldás? Nem olyan bonyolult, mint gondolnánk!

1. Ne csak lefordítani akarjunk – hanem újraalkotni!
   Egy jó gasztroszöveg nem tükörfordítás. Egy lecsó lehet például „paprika ragout with sausage” – de ha „a tűzpiros paprikából készült, szaftos egytálételünk házi kolbásszal készül, ahogy a nagymamák szerették” – máris más szintre kerül. Ezen gondolatmenet alapján írjunk angolul vagy németül is!
2. Merjünk magyar szavakat is bennehagyni a leírásban – a megfelelő kontextussal persze!
   Egy „somlói galuska” nem feltétlenül lesz „chocolate sponge trifle”. Hagyjuk meg a nevét, de tegyünk mellé érzékletes leírást, ami megmagyarázza, mitől különleges.
3. Ne a szavak sorrendjét, hanem az élményt fordítsuk!
   A cél az, hogy a vendég ugyanazt az izgalmat, kíváncsiságot, otthonosságot érezze, mint az, aki magyarul olvassa.

4. Kérjünk idegen nyelven is tudó gasztroszövegírót, ide nem elég a fordító!
   A két szerep nem ugyanaz. Egy gasztroszövegíró tudja, milyen szavak maradnak meg a vendég fejében, és hogyan lehet egy ételt nemcsak leírni, hanem megjeleníteni szavakban is.

    

Ez nem extra, ez alap!

A gasztronómia sok nyelvet beszél, de ha nem értjük egymást a tányéron kívül, a kapcsolat nem jön létre. Egy jól leírt, érzékletes ételnév nemcsak informál, hanem pozicionál, érzelmet kelt és élményt épít.
A gasztroszövegírás több, mint marketing – a minőség egyik formája.

Fotó: Pexels

Ha magyarul, németül vagy angolul szeretnél leírásokat, egyéb szövegeket, keress bizalommal! ;-)