Eleve ellenszenvet éreznek sok hozzávaló iránt, meggyőzhetetlenek, az új ízeket pedig egyszerűen elutasítják – mindezt figyelembe véve érdemes gyerekeknek főzni… 

Amit szinte biztos, hogy undorral fogadnak: spenót, tökfőzelék, kelbimbó, kelkáposzta, paradicsomos káposzta, sóska, aztán hasonló érzéseket válthat ki belőlük például a sárgaborsófőzelék, a lencse, a bab, s úgy általában a zöldségek és a gyümölcsök, illetve minden más, amiben mondjuk nagyon sok a vitamin… Azt pedig, hogy mi minden lehet még a „ki nem állhatom”-listán, ember legyen a talpán, aki az összeset tudja!

Mi befolyásolhatja a gyerekek ízlését? Mitől iszonyodnak? Esélyes, hogy eleve nem szeretik, ha valami nem szép, ha valaminek furcsa az illata, ha valamit túlságosan erőltetnek nekik, ha az óvodában vagy az iskolában már meguntak vagy megutáltak egy ételt, vagy ha valami csak egyszerűen nem ismert (még) számukra. A leglogikusabbnak viszont az az ok tűnhet, miszerint úgy kóstolnak meg egy ételt, hogy azt eleve kedvezőtlenül készítették el nekik, amikor azt először kóstolták, és az emlékeikben az a negatív ízélmény él.

Vegyük például a spenótot! Hírhedt a gyermekek körében, pedig rendkívül egészséges – és egyébként különleges az íze is. A legtöbb gyermek valószínűleg a főzeléket ismeri, ami valljuk be, sok felnőtt számára sem túl vonzó eledel. Mit láthatnak visszataszítónak benne azonban a gyermekek? Nos: a színét, az állagát, a jellegtelen ízét – a kifőzdékben ugyanis nem biztos, hogy a legjobb minőségre törekszenek, sőt! Így hát megvan az első rossz élmény, és onnantól kezdve a spenót tiltólistás is a gyermek szemében. Ám hasonlóan járhat még a tök, a kelbimbó, a kelkáposzta, és…

Visszatérve az egyik legutáltabbra, a spenótra: nem muszáj ezt a zöldséget ugyanúgy elkészíteni, mint ahogyan a menzán teszik. Gasztronómiai szempontból sok-sok lehetőséget tartogat. Ráadásul a spenót elképesztően vitamindús: A-, B-, C-, E-, K-vitamint tartalmaz, ezen kívül van benne vas, magnézium és kalcium is. Szóval egy fantasztikus zöldségről van szó, aminek eredendően az íze is igen érdekes – nemes értelemben persze.

Lehetséges, hogy érdemes lenne először magát a levelet megkóstoltatni a gyermekkel (hiszen nem a püréváltozat terem meg a földeken…), valószínűleg jobban reagálna egy nyers spenótlevélre kezdetben, mint magára a főzelékre. Ráadásul azt ízletesebben és izgalmasabban is el lehet ám készíteni: a levelek megtisztításával, egy kevés olívaolajjal, sok fokhagymával és egy kis tejszínnel egészen ínycsiklandó szószt lehet készíteni a gyereknek – meg a felnőtteknek is persze. Apropó: szósz! Érdemes megjegyezni, hogy valószínűleg az összes apróság óriási utálatot érez, hacsak meghallja a „főzelék” szót, mert az óvodai vagy az iskolai étel jut róla eszébe, amit valószínűleg csak tologat maga előtt. (És lehetséges, hogy joggal teszi azt.)

Ilyen gyönyörűek a spenótlevelek, mielőtt főzelék készül belőlük... Fotó: Kindel Media

Mivel a nagyüzemi konyha nem kifejezetten a kifinomultságról, az üde ízekről és az elegáns tálalásról szól, hanem arról, hogy a gyerek az intézményekben eltöltött néhány óra alatt lehetőleg ne haljon éhen…, jobb híján nem Michelin-csillagos ételeket eszik… Ettől függetlenül mi még megpróbálhatjuk otthon minden összetevőből a legjobbat kihozni. A „szósz” szó pedig kiválóan alkalmas a „főzelék” helyettesítésére, mert egyrészt meg is állja a helyét, másrészt pedig általában egy izgalmasabb és pozitívabb ízt is köthet a gyermek ehhez a szóhoz. Így hát: miért is ne lehetne a spenótunk innentől kezdve spenótszósz, esetleg spenótmártás? Nem mellesleg zseniális ételeket készíthetünk spenóttal, amit szinte biztos, hogy imádni fog a gyerek: baconös-spenótos orsótészta sajttal, spenótos gnocchi sajtszósszal, netán spenótos csirkemell rizibizel. És megannyi ételt lehet még főzni, ami spenótos, s nagyon finom! Szóval ha szülő vagy, kísérletezz csak!

A tökkel, a kelbimbóval és az összes többi gyűlölt és elítélt hozzávalóval is ugyanaz lehet a helyzet, mint a spenóttal, ha gyerekeknek tálaljuk. Erőltetni persze nem szabad, mert mindannyiunknak van olyan étele, amit valószínűleg sosem fogunk megkedvelni. Ám a spenót alapvetően egy nagyon jó és változatosan elkészíthető zöldség, aminek hosszú évtizedekig pusztán rendkívül rossz volt a marketingje, és finoman szólva sem volt lehetősége megmutatni az igazi arcát…

A gyerekeknek nagyon jó szenzoraik vannak általában, így hát ha egy általunk elkészített ételben van olyan összetevő, amit ő nem kedvel, véletlenül se mondjuk azt neki, hogy nincs benne olyan! Egyrészt úgyis minden turpisság kiderül előbb-utóbb, másrészt nem érdemes kockáztatni a bizalmat. Így inkább őszintén mutassuk be neki az összetevőt, esetleg beszélgessünk is róla, és tényleg próbáljuk meg többször megkóstoltatni vele azt, akár más-más elkészítési módokkal vagy játékos tálalással. Ha pedig azt vesszük észre, hogy egyáltalán nem barátkozik meg semmiképp valamilyen zöldséggel, akármilyen szuperül is készítjük azt el, valószínű, hogy egy olyan összetevővel van dolgunk, amit soha nem fog kedvelni a csemete, és azért, mert a szervezetével az valószínűleg egyszerűen összeegyeztethetetlen, sőt lehet, hogy szó szerint felfordul attól a gyomra… Utált étele pedig mindannyiunknak van! Ám van rá esély, hogy a spenót vagy éppen a tök nem lesz a tiltólistán. Ami pedig szinte biztos, hogy nem lesz rajta, az a rántott hús! (Ha pedig mégis, akkor valami nem stimmel…)