Pazar pompa, 11 fogás, ízletes különleges étkek és szökőkútból folyamatosan ömlő fehér és vörös bor. Mátyás király és  Beatrix esküvői lakomáján mindenki jól érezhette magát. Forrás: Wikipédia

Néha gyilkol, vagy más megölésére vesz rá gonosz embereket az étel, az ital. Ez a gasztronómia sötét oldala. A szebbik oldalán viszont azokat a pillanatképeket is szívesen felidézzük három részben, hogy milyen étkeket, italokat ettek-ittak az úri lakomák, különféle fogadások meghívottjai. (Forrás: Wikipédia, blog.gasztro.hu, glamour.hu, ipm.hu, blikk.hu)

Számosan vagyunk úgy, hogy érdeklődéssel lapozzuk fel azokat a leírásokat, amelyek királyi, főúri lakomák, diplomáciai, üzleti fogadások világába, a gasztronómia ott megfigyelhető különlegességeibe engednek bepillantást. 

A Wikipédia az AI, a mesterséges intelligencia segítségével általános képet nyújt ezen rendezvények legfőbb momentumairól. Ezek egyöntetűen azt mutatják, hogy felséges ennivalókat, kitűnő italokat szolgáltak fel a királyi lakomákon, a feljegyzések alapján kiderül, közéjük tartoztak az olyan vadételek, amelyeket szarvas, őz, vaddisznó, fürj vagy fácán húsából főztek-sütöttek. Nem hiányoztak a tányérokról a baromfik, főleg a liba-, kacsafalatok a csirkén túl, valamint természetesen a marha- és sertéshúsból készült fogások sem. A halak közül leginkább a pontyot kedvelték, hazánkban a pisztrángot is, különlegességnek számított még a gyömbérlében tálalt kappan, s olykor a medvehús. 

Lucullus lakomái: finomra őrölt só és perzsa alma volt az újdonság

Ha a nagy lakomákat vizsgáljuk Földünk történetében, semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül egy olyan fogalom mellett, mint a lukulluszi lakoma. Az ipm.hu által ismertetett Gammi Kitchen & More közlése volt a segítségünkre.

Tudni kell, hogy Lucius Licinius Lucullus az ókori Róma egyik kiemelkedő hadvezére és politikusa volt. Később a Pontius nevet is viselte, és i. e. 117 körül született. Mint Lucius Cornelius Sulla diktátor híve, hamarosan quaestor, praetor, majd konzul lett. A pontiusi király, Mithridatész elleni diadala után vette fel a Pontius nevet. Igazából azonban a fényűző lakomái tették őt halhatatlanná. Azokat pompás római villájában rendezte.

Sikerült az ókori gasztronómiát egy részében megreformálnia, ez pedig nem volt más, mint az az ötlete, hogy darálja a sót. Rájött, hogy az őrölt sóval ízesített ételek sokkal finomabbak az azt nélkülöző korábbi étkeknél, jobban, könnyebben lecsúsznak a falatok az étkezők torkán.


Lucius Licinius Lucullus fényűző római villájában tartott nagy lakomákat. Őrölt só használatával meg is reformálta az ókori gasztronómiát. Forrás: Wikipédia

Lucullus azzal is meglepte háza vendégeit, hogy olyan gyümölcsöket tálalt fel, amelyeket a korábbi keleti hadjáratain ismert meg. Ilyen volt a cseresznye, amelyet nem magoztak ki mindig, s a legenda azt tartja, emiatt sok római megfulladt. De megemlítik a hírnökök a perzsa almát is, ami nem volt más, mint a ma őszibarackként ismert és kedvelt gyümölcs.

Érdekességek: hízott páva, ponty, csuka, angolna és menyhal

Nem szabad elfelejteni, hogy az uralkodói, főúri udvarokban a hús mindig is a gazdagság szimbóluma volt, a vadászat pedig a hatalom gyakorlóinak a kiváltsága.

Érdemes megismerni, hogy milyen alapanyagokból készítették a finomabbnál finomabb ételeket legnépszerűbb királyunk, Mátyás szakácsai. I. Mátyás Hunyadi Mátyás néven született, s 1458-tól volt Magyarország és Horvátország királya, majd 1469-től cseh király, végül Ausztria uralkodó főhercege 1486-tól egészen az 1490-ben bekövetkezett haláláig. Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás néven is emlegetik.

A királyi udvar főszakácsa 1462-től Veres György lett, akinek a feljegyzései adtak támpontot a korabeli főzés-sütés tudományához. A fűszerek közül a szakácsok a fokhagymát és a vöröshagymát, továbbá az olaszdiót, a sáfrányt, a fahéjat, a borsot, a gyömbért, az ánizst és a kaprot használták a legszívesebben. A húsételeket többnyire erősen fűszeres mártásokban szolgálták fel.

Elsősorban olajjal és vajjal a főztek, a sertészsír csak később vált népszerűvé. Mivel a rántás ismeretlen volt akkor, ezért a leveseket, mártásokat kenyérbéllel tették sűrűbbé. A legízletesebb étkek készítéséhez főleg tejfölt és ecetet alkalmaztak. Mátyás udvarában bőséges mennyiségű halételt is felszolgáltak, a halféleségek közül a meghatározó pontyon túl nem hiányozhatott a csuka, a menyhal, az angolna, valamint a pisztráng. A hízott páva húsa igazi ínyencfalatnak minősült.

Nagyon kedvelték abban az időben a mézet, a fügét, a mazsolát, a körtét. Desszertnek pedig leggyakrabban palacsinták, rétesek, fánkok, különféle felfújtak, torták jelentették a csemegét. Különlegességnek számított a borhab.

Mátyás és Beatrix esküvőjén ezüst szökőkútból ömlött a bor

I. Ferdinánd nápolyi uralkodó lánya, a Nápolyi Királyságban született Aragóniai Beatrix, Magyarország és Csehország kétszeres királynéja 1476-ban lett Mátyás hitvese, majd 1490 után II. Ulászló király neje.

Mátyás és Beatrix 1476 decemberi házasságkötése alkalmából az alkalomhoz illő, igazán fényűző lakodalmat tartottak a királyi udvarban. A krónikák szerint hatalmas négyszögletű asztal köré ülhettek a meghívottak, aranyból készültek a tányérok, amelyekre a kitűnő ételek kerültek. Összesen 11 fogásból válogathattak. Ezüst szökőkútból érkezett folyamatosan a fehér és a vörös bor.



Mátyás és Beatrix lakodalmi vacsoráján a fűszeres párolt húsoktól a vadpecsenyéken át a sült halakig rengeteg ételből falatozhattak a meghívott vendégek. Forrás: Qubit.hu

A lakodalmi menü sem volt akármilyen. Az 1476. december 22-i szertartás után a budai várba vonult át a násznép, ahol a 22 lépés hosszú, négyszögletes (vagyis 16x16 méteres) asztalnál ülő vendégeknek nagyobb méretű, közös tálakat helyeztek az asztalra, amelyekből bárki kedvére vehetett. Mátyás király fúvósai és dobosai minden fogás érkezését előre jelezték, az étkezést lant kíséretében előadott, hősökről szóló énekek kísérték (Qubit.hu). 

Elsőként gyömbérrel, szerecsendióval, borssal és egyéb fűszerekkel ízesített, különféle párolt húsokat kóstolhattak a résztvevők, Ezeket követték a rendkívül ízletes vadpecsenyék, amiket fácán és páva húsából sütöttek, majd sült halat és pástétomot ehettek a vendégek. Mindenféle édességek és gyümölcsök zárták a pazar vacsorát.

Az esemény leírói külön megemlítették azt is, hogy fiatal nemes urak szeletelték fel a húsokat és szolgálták fel a különböző fogásokat, gyakran ők voltak az ételkóstolók is. Ők ezt nagy megtiszteltetésnek tekintették.

(Következik: Királyi és főúri lakomák (III/2.): Naponta 200 bárány, 100 borjú és 2000 szárnyas)