Kannibálok az Új-Hebridákhoz tartozó Tanna szigetén 1886-ból. Egyes törzseknél rendszeresen ettek az ellenséges törzsek elfogott tagjainak húsából. Forrás: Wikipédia
 

Néha gyilkol, vagy más megölésére vesz rá gonosz embereket az étel, az ital, amely sajnálatosan nem csak táplál, szomjat olt. Ez a gasztronómia sötét oldala. Sorozatunkban megtörtént, tanulságos esetekről olvashattok a nagyvilágból és itthonról. Ez alkalommal azt mutatjuk be két részben, hogyan és miért alakult ki a Föld történelme során az emberevés, a kannibalizmus. (Forrás: Wikipédia, Múlt-Kor) 

Bolygónk történetében talán a legszomorúbb, ám bizonyos korokban, időszakokban szükségszerű jelenség volt a kannibalizmus, vagyis az a gyakorlat, amikor emberek más emberek húsával táplálkoztak. Ezt hívták tudományos nevén antopográfiának. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kannibalizmus a zoológiában is ismeretes kifejezés, azaz amikor valamely egyed részben vagy egészben megeszi fajának egy példányát.

Ivóedénynek használt emberi koponyák

Időben messzire tekinthetünk vissza, s immár a kutatók által feltárt tény, hogy az antropológusok legalább 600 ezer esztendővel ezelőtti húsától megfosztott emberi csontokra leltek a modern és a neander-völgyi ember közös ősének barlangokban található lakóhelyein. Etiópia területén is felfedeztek hasonló leleteket. Egyes szakemberek egyszerűen az élelemhiánnyal magyarázzák ezt, mások szerint viszont vadállatok hagyták maguk után a lebomlott emberi holttesteket.

Az angliai Gough-barlangban tudósok ivóedényként is használt emberi koponyákra bukkantak, amelyek korát Kr. e. 15 ezerre tették. Úgy vélik, a helyszínt hajdanán meglátogatók esetében az emberevés szakrális rítusáról lehetett szó.


Az emberevés szakrális rítusára utalnak az angliai Gough-barlangban fellelt emberi koponyák, amelyeket ivóedényként is használtak, s a korukat a Kr. e. 15 ezerre tették. Forrás: Wikipédia


A ritualizált kannibalizmus az egyik első írásbeli civilizáció életében, az ókori Egyiptomban is komoly szerepet játszott. Gaston Maspero francia régész 1881-ben a szakkarai nekropolisz egyik sírjában talált egyebek között rituális feliratokat. Ezeket a vallásos szövegeket Piramisszövegeknek nevezték el, köztük különlegesek voltak azok, amelyek a kannibalizmusra vonatkoztak – de nem csak emberek, hanem istenek megevésére is.

Kannibál himnusz a Piramisszövegekben

A szövegek talán leghíresebbike, a Kannibál himnusz szerint „Vénisz király embereket eszik, és istenekkel táplálkozik... atyáival táplálkozik, anyáival táplálkozik, szellemeket és isteneket nyeldes, és Mennyei Bikaként belsőségeiket eszi”.

A történelem előtti időkben a Nílus-delta hadurai rituálisan elfogyasztották legyőzött ellenségeiket. Szicíliai Diodórosz több ezer évvel később, az Kr.. e. I. században feljegyzett egy ősi történetet, amelyben Ozirisz isten megtiltotta az egyiptomiaknak, hogy megegyék egymást.

Az emberi kannibalizmus legkorábbi bizonyítható nyomait a spanyolországi Grand Dolina barlangban találták, ahol a homo antecessor, az "ősember" élt emberhússal. Forrás: Wikipédia
 

A kannibalizmus a Római Birodalom virágzásának időszakában Nyugaton is tovább élt. Bizonyos druida klánok feltehetően bemutattak emberáldozatot, és a kannibalizmust is gyakorolták, a görög és római történetírók több olyan törzsről is beszámoltak, amelyek tagjai embereket is fogyasztottak.

A hindu Aghori-szektában élők a kannibalizmus révén igyekeztek eggyé válni a végső valósággal, s eljutni a Nirvánába. A tibeti szerzetesek rituálisan ették brahmin aszkéták kisebb húsdarabjait, ez a szertartásuk része volt, s a hozzátartozó hiedelmeiket kiterjedten dokumentálták is.

Emberhúsevéssel férfivá váló fiúgyerekek

Nyilvánvalóan az adott időszakban az embereket mardosó éhség is a kannibalizmus kiváltó okai között szerepelt. Például háborús konfliktusok idején. A hadjáratokban, fegyveres összecsapásokban gyakran megfigyelhető az emberevés. Régebben és a közelmúltban is például apropóul is szolgált a közelmúltban Afrika egyes részein, mint például Libériában és Kongóban. Az emberhúst fogyasztók nagyon sokszor azzal a hiedelemmel magyarázták tettüket, hogy a kannibalizmus spirituális és fizikai erővel ruházza fel az erre vetemedőt, vagyis a „megevett” ereje átszáll rájuk.

Ugyanakkor az ellenség megfélemlítésére is alkalmas módszer lehetett az emberevésről szóló pletyka elterjesztése. Ez megfigyelhető például a közép-afrikai elnök, majd császár Jean-Bédel Bokassát övező szóbeszéd esetében is. Róla azt terjesztették, hogy kannibál.


A hírhedt Bokassa a visszafogottnak semmiképp sem mondható trónján. Fotó: Rarehistoricalphotos

A Közép-Afrikai Köztársaság valamikori elnökéről és császáráról azt terjesztették, hogy embereket is evett. Végül a bíróság e vád alól felmentette. Forrás: YouTube


Arra is találtak jeleket a kutatók, hogy a gyerekhadseregekben – például Kongóban, Sierra Leonéban vagy Ugandában – gyakran az emberhús fogyasztása jelentette a beavatást, a fiúk ennek segítségével válnak férfiakká.

(Következik: Társaikból ettek az Andokban lezuhant repülő túlélő utasai)