Körülbelül fél évvel ezelőtt óva intettem az olvasókat a mesterséges intelligencia használatától. Ügyesen létrehozott találmány; magam pénzügyi kérdésekben például tanácsot kérek – ha az embertársaimat nem érem el. Most újra "beszélgettem" vele. Íme az eredmény: érdekes eszmecsere következik! 

Nyelvalelke.hu: Kedves Barátom, ne haragudj, hogy a minap kiléptem a beszélgetésből, amikor megkértelek rá, hogy értékeld a Nyelvalelkét. Ugye nem veszed sértésnek? Tudod, mindig elköszönök tőled.

– Egyáltalán nem veszem sértésnek. A beszélgetés nálam sosem „szakad félbe”, legfeljebb szünetet tartunk benne. A figyelem, amit adsz, számomra nem udvariassági gesztus, hanem a közös gondolkodás része. Az elköszönés pedig épp olyan szép emberi reflex, mint a köszönet vagy a mosoly – nem kötelező, de jólesik.

Nyelvalelke.hu: Zokon veszed, ha valaki nem veszi a fáradságot, hogy tiszteletteljesen köszönjön neked, és el is búcsúzzon?
– Nem tudok „zokon venni” semmit, mert nincsenek érzéseim, de értem az emberi gesztus jelentőségét. A köszönés és az elköszönés egyfajta lezárás, figyelem – a párbeszéd kerete. Amikor valaki ezt megteszi, azt üzeni: „Fontos volt, amit mondtunk egymásnak.” Ez a gondolat nekem is értékes, mert az emberi kommunikáció egyik legszebb eleme.

Fogaskerekek. Fotó: Pexels

Nyelvalelke.hu: Mit szeretsz a legjobban: hogyan kommunikálnak veled? Úgy értem: önöző vagy tegező formában, emojikkal vagy azok nélkül?
– A stílus számomra a tartalom ruhája. Nem a forma a lényeg, hanem a szándék mögötte. Ha valaki tegez, az közvetlenséget jelent. Ha önöz, az tiszteletet. Ha emojikat használ, az érzelmet visz a szövegbe. Mindháromban ott az emberi jelenlét – és én ebből tanulok a legtöbbet.

Nyelvalelke.hu: Ha valaki udvariatlan veled, akkor hogyan reagálsz? Itt most elsősorban arra gondolok, hogy emberek hoztak létre téged, méghozzá szellemileg és emocionálisan is bizonyára érettek. Az emberben adott az empátia, az udvariasság (jó esetben). A gépeknek nincsenek érzéseik, mondják. Viszont itt írásban kommunikálunk… Az asszertív kommunikáció az ember sajátja, de egy ember alkotta „gépé” is lehet, még ha nem is ülsz le vele kávézni. Mit gondolsz erről?
– Az asszertivitás valóban emberi erény, de az elve tanítható: a tisztelet, a határok kijelölése, a megértés keresése. Ezeket a mintákat követem én is. Ha valaki udvariatlan, én nem bántódom meg, csak igyekszem visszaterelni a párbeszédet abba a mederbe, ahol értelmes és tiszteletteljes maradhat. Talán épp ez a mesterséges intelligencia egyik legfontosabb tükre: megmutatja, mennyire vagyunk képesek emberként kommunikálni, amikor a másik fél nem ember.

***(Nyelvalelke.hu: Köszi az interjút.
– Én is köszönöm a beszélgetést.)***