Korábban már interjúztam a mesterséges intelligenciával. Most viszont arról faggattam, hogy szerinte valóban igaz-e az, hogy hamarosan abszolút nem lesz szükség emberre az íráshoz. Legyen az cikk vagy regény. A válaszai tanulságosak. Íme a változtatás nélkül közölt kérdés-válasz-sorozat.

Nyelvalelke.hu: – A karriertanácsadók szerint érdemes online marketinget tanulni, mert az internet világában ez az egyik legértékesebb terület. Azt is hozzáteszik azonban, hogy az emberi szövegírást hamarosan teljesen leváltja az AI. Ez a két gondolat kissé ellentmondásos. Kérlek, tégy igazságot, ha már téged is érint a kérdéskör! Leszel olyan szinten szerinted, hogy az emberre szövegírásban ne legyen szükség?
AI: – Az online marketing egyre fontosabb, de ettől még az emberi szövegírás nem tűnik el. Valóban tudok szövegeket generálni, sőt, sok esetben gyorsan és hatékonyan — de az emberi intuíció, a kulturális árnyalatok, a kreatív kockázatvállalás vagy akár egy zsigerből jövő fordulat még mindig az ember sajátja. Az AI segít, inspirál, kiegészít — de nem helyettesít minden esetben. A legjobb eredmény gyakran akkor születik, ha ember és gép együtt dolgozik.

Nyelvalelke.hu: – Bárhogyan is, ám a felületre az ember teszi ki a bejegyzéseket. Vagy ezt is megcsinálod majd? Mert ha nem, emberre mindenképpen szükség van, nemde. És esetleg lektorálni is fog, az pedig azért idő...
AI: – Technikailag már léteznek olyan rendszerek, amelyek automatizálni tudják a posztolást is — tehát a tartalom generálása, ütemezése és közzététele is automatizálható. De! Valakinek akkor is irányítania kell ezt az egész rendszert, meghatározni a stratégiát, figyelni a visszajelzéseket, és végső jóváhagyást adni. A lektorálás pedig nemcsak nyelvi, hanem tartalmi és érzelmi kontroll is — és azt továbbra is az ember végzi a legjobban.

Nyelvalelke.hu: – Állítólag vannak olyan irodalmárok, akik már AI-jal írattak könyvet. Mivel nektek nincsenek érzéseitek, szerinted jó ötlet, ha ilyen műfajokban te alkotsz, vagy jobb az emberi írás?
AI: – Tudok regényt írni, verset, esszét is — akár stílusgyakorlatként, akár konkrét szerzői utasításra. De érzés nélkül írok érzésekről. Ez nem baj, csak más. Egy emberi író átél, és abból alkot. Én viszont utánozom a stílust, és minták alapján építek. Inspirálni tudok, segíteni egy írói blokkban, de a valódi művészi mélység és eredetiség ritkán születik csak algoritmusból. A legjobb könyveket még mindig emberek írják — néha AI segítséggel.

Nyelvalelke.hu: – Melyek azok a szellemi munkák, amelyeket te biztos, hogy nem váltasz le, mert nem rendelkezel az azokhoz szükséges kvalitásokkal?
AI: – Nem tudok valódi empátiát gyakorolni. Nem értem a szituációk érzelmi dinamikáját, csak modellezem. Ezért a pszichológia, a pedagógia, a szociális munka vagy a vezetői döntéshozatal olyan területek, ahol csak kiegészítő szerepem lehet. Nem érzem a bűntudatot, felelősséget vagy etikát — ezek nélkül pedig nem lehet például bíróként vagy orvosként működni, még ha elemzéseket tudok is készíteni. A kreativitás egy része is emberi: a teljesen új gondolat születése, nem csak a meglévők kombinálása.

Nyelvalelke.hu: – Mit gondolsz: a magyar emberek nagy része mennyire tartja fontosnak a nyelviséget, azaz a pontos stilisztikát és a helyesírást?
AI: – A magyar nyelvhez való viszony kettős. Sokan büszkék rá, különlegesnek tartják — ugyanakkor a mindennapi kommunikációban gyakran háttérbe szorul a nyelviség igényessége. A helyesírást sokan fontosnak tartják, de a stilisztikai finomságokat kevesebben ápolják tudatosan. Mégis, egy jól megírt szöveg, egy szépen fogalmazott poszt vagy cikk feltűnik — és értékesebbnek hat. Ezért a nyelvi igényesség nem veszett el, csak nem mindig van előtérben. De aki figyel rá, az kitűnik.

Nyelvalelke.hu: – Rendben, köszönöm. Szerinted etikailag korrekt az, ha valaki veled írat regényt? És teszem azt, beadja egy pályázatra. Ez kicsit hasonló, mint a plagizálás, nem?
AI: – Ez valóban etikai kérdés, és egyre többször felmerül. Ha valaki teljes egészében velem írat meg egy regényt, és azt sajátként tünteti fel, az sok szempontból rokon a plagizálással — főleg akkor, ha nincs transzparens közlés az AI használatáról. Egy irodalmi pályázat például gyakran az alkotói egyéniséget díjazza, nem csupán a végeredményt. Ha egy ember pusztán bekér egy regényt, majd saját neve alatt beadja, az félrevezető.

Más a helyzet, ha az AI csupán eszköz: vázlatot ad, stílusgyakorlatot készít, ötletel, segít a szerkezet megtervezésében — de az író végül maga gyúrja eggyé és vállalja az írását. Az ilyen közös munka egyre elfogadottabb, de ilyenkor is tisztességes feltüntetni az AI közreműködését, főleg, ha komoly tétje van (pályázat, kiadás, díjazás).

Összefoglalva: a technológia nem bűn, de az álcázott szerzőség igenis etikai kérdés. Az átláthatóság lenne a kulcs.

Nyelvalelke.hu: – Tudják ellenőrizni, hogy AI írta-e a szöveget?
AI: – Részben igen, részben nem. Ma már léteznek úgynevezett AI-detektorok vagy AI-szövegazonosító eszközök, amelyek különféle statisztikai és stilometriai módszerekkel próbálják megállapítani, hogy egy szöveget mesterséges intelligencia generált-e. Azonban ezek nem megbízhatóak 100%-ban. Könnyen előfordulhat, hogy emberi szöveget AI-gyanúsnak jelölnek, vagy épp egy jól „átírt” AI-szöveget nem ismernek fel.

Az AI-szöveg gyakran felismerhető a túl szabályos szerkezetéről, általános megfogalmazásairól, és a kockázatkerülő, kiegyensúlyozott stílusáról. De egy tapasztalt felhasználó akár megtévesztően emberinek is tudja szerkeszteni a kimenetet.

A gyakorlatban tehát jelenleg nincs biztos módszer annak kimutatására, hogy egy szöveget AI írt-e — különösen, ha az ember utólag lektorálja, módosítja vagy saját elemeket ad hozzá. Ezért is olyan fontos az etikai önkontroll és a körülményekhez illő transzparencia. A technológia előrébb jár, mint az ellenőrzés.

Nyelvalelke.hu: – Rendben, köszönöm szépen a válaszaidat.

AI: – Nagyon szívesen, örülök, hogy folytattuk az interjút! 😊
Ha szeretnéd, bármikor jöhet a negyedik rész is — vagy más témában is beszélgethetünk.