Néha gyilkol, vagy más megölésére vesz rá gonosz embereket az étel, amely sajnálatosan nem csak táplál. Szomorú alapigazság ez, a gasztronómia sötét oldala. Az ennivaló nélkülözhetetlen a létünk fenntartásához, ám olykor az étkezés kegyetlen (sorozat)gyilkosok játékává válik. Sorozatunkban megtörtént, nagyon is tanulságos esetekről olvashattok, a nagyvilágból és itthonról egyaránt. Szó lesz a szándékos ételmérgezésekről is. (Forrás: glamour.hu, Btk.)

Tárgyalóteremben a vádlottak padján a tiszazugi méregkeverő nők. Forrás: YouTube

Tiszazugi méregkeverők

Különleges halálokról terjedtek a hírek a XX. század első harmadában a Tiszazug környékén. Először 1911-ben szólt a fáma arról, hogy Nagyréven megmérgeztek embereket. Minderről levelek, bejelentések is érkeztek a hatóságokhoz, azok azonban nem igazán vették komolyan a jelzéseket. Holott azok tömeg mérgezésekre hívták fel a figyelmet Nagyréven, Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Mesterszálláson és Öcsödön.
 

Több száz exhumált holttest

Csaknem két évtized után, 1929-ben egy újságíró kutatómunkája nyomán derült ki, hogy többségében iskolázatlan falusi asszonyok tömegei váltak gyilkosokká. Névtelen feljelentéseket követően a csendőrség végre több hónapon át nyomozott az ügyekben. A korabeli leírások szerint több száz holttestet exhumáltak, és sokukban méreg jelenlétére bukkantak a vizsgálatot végzők. Az arzén ugyanis hosszabb ideig kimutatható az emberi szervezetben, ám feltehetően a tetteseknek erről nem volt tudomásuk.
A nyomozás során nyilvánvalóvá vált, hogy az említett falvakban élő nők küldték a másvilágra a háborúból visszatért, avagy megunt férjeiket. Előbbi esetben a világháborús testi-lelki sérülések utáni ápolásukat nem akarták vállalni. Megesett, hogy az alkoholizmusuk és erőszakos viselkedésük miatt akartak megszabadulni tőlük. Minden további nélkül megölték a beteg szüleiket, szeretőiket vagy gyereküket is, ha nem akartak már tovább foglalkozni velük.

Méreg a légyölő papírból

Rendszerint arzént használtak a gyilkosságokhoz. Ahhoz ugyanis akkoriban könnyen hozzájuthattak. Az asszonyok kiáztatták a mérget a légyölő papírból, majd az áldozat ételébe vagy italába tették. A halálos áldozatok összlétszáma máig nem egyértelmű, de biztos, hogy száznál is többen haltak bele a mérgezésekbe – egyes kutatók háromszáz halottról beszélnek.

Farkas Gyuláné volt a gyilkos asszonyok felbujtója. Forrás: Twitter

Mikor lepleződtek az asszonyok, áldozatként tekintettek magukra, mondván, hogy megvezették őket. Nagyrév bábáját, Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsannát okolták. Zsuzsanna nénit – csak így szólították – szerették a községben élők, hiszen gyógyított, szüléseket vezetett le, gyakran nem engedélyezett abortuszokat is, így a nők bizalmasa volt. Többször került bíróság elé, de mindig felmentették. Az is tény, hogy az unokatestvére volt a halottkém…
Ha az asszonyok családtagjaikra panaszkodtak, az illetőknek arzént adott a kezükbe, s így biztatta őket: Mit kínlódsz vele?!

Három tettest felakasztottak, tízüket életfogytiglanra ítélték. Forrás: Wikipédia

A bűnperben végül beismerő vallomást tettek a gyanúsítottak. Hármójukat felakasztották, tízüket életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetéssel sújtották, tizenöten enyhébb szankcióval megúszták.
Szörnyű tetteik az egész világot elborzasztották: a külföldi sajtó cikkei mellett a történtekről Móricz Zsigmond írt a Nyugat című folyóiratban.

(Következik: Gyönyör Teréz álnoksága)