Íme a Hírlap-verzió. Forrás: Hungaricana

...az online-ban pedig a teljes beszélgetést közöltem: 

"Nem adom a lelkem!"

Tátrai Tibor Liszt Ferenc-díjas gitárvirtuózzal, zeneszerzővel, érdemes művésszel beszélgettünk őszintén borról, zenekarairól, B. B. Kinggel való fellépéséről, tehetségkutatókról, koncerteken őt ért csalódásokról, s kezét érintő betegségéről...

- Sokszor lépett már fel Egerben? Milyen emléke kötődik ide?

- Tizenhat éves korom óta járom az országot, nem tudok számot mondani, hányszor voltam itt, és milyen formációkban. A Zenepavilonban a Jazztelenen kívül voltam itt nem is olyan régen a Latin Duóval. Régen meg a Szépasszony-völgyben sokszor felléptünk a Hobo Blues Banddel, de a Generállal, a Skorpióval. Sőt, az összes többi bandámmal is a lassan 50 év alatt. Kedves emlékek? Akkoriban minden alkalommal berúgtunk a völgyben koncertek után (nevet).

- Milyenek az itteni borok Ön szerint?

- A régi világban kétféle bor volt: az egri bikavér, ami ha rácseppent az ingemre véletlenül, kiégett, annyira savas volt (mosolyog), meg a debrői hárslevelű. Az meg olyan édes volt, hogy az ember feje leesett... Amikor pedig megtörtént a rendszermódosítás, elengedték a boros gazdákat, azóta felrobbant a világ: most gyakorlatilag bárki, aki komolyan bortermelésbe kezd, jó bort csinál. Ha nem csinál jó bort, be is csukják a boltját két éven belül, ez tuti.

- Mely zenekarai most a legaktívabbak?

- Attól is függ, hogyan tudja ezeket eladni a menedzserünk. Sok és sokféle stílusú bandám van, a jazzt játszó Trenden kívül a Latin Duó, a Magyar Atom - ami egy véresen agresszív régi rhythm and blues zenekar -, és van most egy új formáció, a Póka-Tátrai Regeneráció, ami egy marhajó pofa dolog, mert csak régi nagy slágereket játszunk, de azokat mind mi írtuk. Tehát a régi Hobo Blues Band-, Tátrai Band-, Skorpió-dalokról van itt szó, na meg egy kis Jimi Hendrixről és további ‘60-as évek végi örökzöldekről.

- Említhetném még a Gitár Triót is, az is egy nagyon különleges formáció: jazzgitár muzsika alapvetően, amihez nekem nincs túl sok közöm, de én ilyen vagyok, sokféle stílusba beledugom az orrom, tudok alkalmazkodni ezekhez. Amit én gitározom, az mindig egységes, felismerhető, mindig jellegzetes. Könnyen bele tudok folyni a muzsikába... A Trend is hasonló elven működik egyébként, nem is olyan régen szerepelt a Petőfi Televízióban - három napja - egy Müpás koncertünk, ahol velünk Micheller Myrtill is énekelt néhány számot. Életem egyik legjobb - ha nem a legjobb - tévéfelvétele! Kamarazenekar volt velünk, ami azt jelenti, két lépésen belül ülünk egymáshoz, így muzsikálunk. Ennek így van egy varázslatos atmoszférája. Nagyon érződik a közvetlen szuggesszió egymásra, az egymásra reagálás. Ez ma is így lesz, mert a Trend tagjai is különösképp alkalmasak erre.

- Lassan betölti a 65-öt, és két év múlva lesz 50 éve a zenei pályán. Tervez nagyszabású koncertet?

- A legutolsó nagyszabású koncertet 2013-ban csináltam, amikor 61 éves voltam. Kicsit elcsúsztunk a 60-ból. Kilenc zenekar, tizenegy formáció lépett fel a Syma-csarnokban. A Boom Boom is ott volt az említettek zenekarokon kívül. Több mint 3 óra 40 perces, fergeteges koncert volt, amire 4 hónapig készültem, fizikálisan és lelkileg is nagyon komolyan. Sportoltam és gyakoroltam is végtelen mennyiségűt. A számokat meg lehet tanulni, az önmagában nem olyan nagy kunszt, de az abban való "közlekedés", improvizálás az már egy nagyobb falat.

- Emlékezetes fellépések is voltak a majd'' 50 éves pályafutása alatt... Gondolok itt például B. B. Kingre...

- (nevet) Hát, azt nem mondom, hogy vele volt a legjobb a színpadon állni, mert az inkább a halálos rémület volt... Azt az embert gyermekkoromtól fogva becsülöm, tisztelem, s megadatott a lehetőség, hogy fellépjek vele és tíztagú zenekarával, a tévé élőben közvetítette, ott ült közel kétezer ember. Bementem az öltözőbe, és megkérdeztem az öreget mély tisztelettel: “Mester, mit fogunk játszani?” Annyit mondott csak: "Te is bluesgitáros vagy, én is bluesgitáros vagyok, bluest fogunk játszani." Ennyi volt az információm arról az estéről.

- Hogy jött ez a fellépés?

- Aki anno a menedzserem volt, foglalkozott külföldi bandákkal is. Kétszer elhozta már Magyarországra B. B. Kinget, és adott az öregnek egy CD-t, hogy hallgassa meg, hogy hajlandó-e legközelebb Magyarországon ezzel a hozzá képest fiatal sráccal játszani. Meghallgatta az éppen aktuális Tátrai Band-CD-t, és azt mondta, hogy oké, belefér a srác. Az történt, hogy felmentünk a színpadra, megmutatta a gitárt, hogy Asz-dúrban vagyunk. Általában az volt, hogy játszott két-három kört a vendégzenészekkel, aztán átvette a frontot. Na, én a hatodik körnél már kezdtem kínosan érezni magam, mert nem volt mit játszani, az öreg marha jó fej volt, mert az lett a vége, hogy négyeléses jam session alakult ki.

- Volt még egy másik gitáros is a bandában, King átalakította a műsort. Tehát nem számokat játszott, improvizált, s én is játszottam egy kört. Elkezdtünk játszani valamit, ő játszott négyet, aztán én, aztán a másik gitáros. Tulajdonképpen egy gitárfesztivál alakult ki. Nagyon ügyesen intézte. Az az ember egy zseni volt. Úgy érezte, hogy a közönség mennyire élvezi és szereti, hogy az ő fiuk itt ül a nagy öregnél, aki ennyire befogadta. Frenetikus volt, a végén, amikor letettem a lantot, már nagyon boldog voltam.

- A koncert után mondott valamit Önnek a játékáról? Biztatást például. A felvételen az látszik, hogy tetszett neki.

- Igen, nagyon-nagyon tetszett neki. Állandóan megtapsolt. Rólam is tudni kell azért, hogy elég nagy tróger vagyok a szakmában: amikor megtudtam, hogy vele játszom, megtanultam egy-két B. B. King-figurát. Amikor rám mutatott, rögtön ezekkel kezdtem. Meghallotta, rám nézett, hogy "na, itt van egy másik kanyhaló!", s legyintett. (nevet) Boldog voltam, mert sikerült megfelelnem egy ilyen társaságban is. Ők New Orleans krémje, baromi jó zenészek. B. B. Kinggel nem akárki muzsikált, oda csak kihalásos alapon lehetett bekerülni. Soha nem játszottam egy hangot sem azelőtt ilyen zenészekkel.

- És aki más miatt volt emlékezetes?

- Nem keresem a külföldet...

- Magyarok esetleg?

- Például a Trenddel emlékezetes játszani, meg a többi bandámmal is. Csak olyanokkal állok színpadra, akikkel szeretek. Póka Egonnak alapult egy iskolája, ahol úgy húsz éve könnyűzenészeket képeznek, és az iskola legszimpatikusabb profilja, hogy zenekari gyakorlataik vannak. Véresen komolyan veszik, hogy tanul a gyerek hangszerén játszani, de minden nap van zenekari gyakorlat. Az iskolából úgy jön ki a diák, hogy nemcsak játszani tud, de megvan a megfelelő zenekari praxisa is, ami elképzelhetetlenül fontos. Egonék nagyon kemény szűrővel veszik fel az embereket: ki vannak válogatva az aszúszemek a szőlőfürtből, csak a legjobbak! Én nem tanítok ott, de az ottani tanárokkal rendszeresen fellépek. Nemrég volt egy olyan bulijuk, hogy a tanítványok Jimi Hendrix szülinapja alkalmából a művész tiszteletére megtanultak pár nótáját. Ezt én is végignéztem, az összes zenésztársam ott volt.

- Mi a véleménye az aktuális rádiózenéről, popzenéről?

(nevet) - Én sem kérdeztem meg anno öreganyámat, hogy mi a véleménye Jimi Hendrixről, pedig ő a Hajmási Péter, Hajmási Pál... azt énekelte...

- Nem is a hangszeres zenére gondolok... Meg van olyan tehetséges zenész például, aki letette a gitárját, és a DJ-pult mögé állt.

- Az élet nem habos torta, történhet akármi. Én meg tudom oldani az életemet a gitárral, akinek így alakult, így alakult. Nincs ebben semmi rossz. Még azt is meg tudom emészteni, hogy gyakorlatilag minden héten új tehetségkutatókat csinálnak...

HEOL, 2017.01.24.