Az egész történet még általános iskolás koromig nyúlik vissza: egy kislány ül az iskolapadban. A matekórákon az órát nézegetve várja, hogy végre ne a számokkal, hanem a betűkkel kelljen foglalkoznia. Legyen szó akár a német ABC-ről, de a kedvence mégiscsak a magyar nyelv. Szereti az irodalmat is, de érzi, hogy a nyelvtan iránt sokkal jobban érdeklődik, szereti a fogalmazásórákat, s az utóbbihoz használt füzetei igen hamar betelnek. Egy-egy témát hosszasan fejt ki, igyekszik minél változatosabban. A tanárai ezt értékelik is. Bár időnként megjegyzéseket kap, hogy a matematikára, a fizikára és a kémiára is oda kellene figyelnie, ő mégis a humán tárgyak iránt érez vonzalmat.

Versenyekre jár: magyar, német és ének tantárgyakból. Mindháromban fontos a szöveg, a megfogalmazás, s a kislány mindegyikre művészeti ágként is tekint.

És térjünk most a jelenbe. A „kislány” megfogalmazás a múlté, de múltbéli kedvence, az írás máig elkísérte őt; azaz elkísért engem.

Fotó: Pixabay

A mindenem az írás. Sokáig kerestem, hogy miben vagyok a legjobb, mi az, ami nekem a legnagyobb örömet okozza, s amiben olyan szintre fejleszthetem magam, hogy másoknak is segíteni tudjak. Ez bizony az írás. Szeretem a gondolataimat papírra vetni, illetve valamilyen képernyőn megjeleníteni. Szeretem a betűket, szeretek a betűkből szavakat formálni, a szavakból pedig mondatokat. Szeretek beszélni is, de az írás nyomatékosabb: mint ahogyan a szólás tartja, a szó elszáll, az írás megmarad.

Ma már eljutottam odáig, hogy ki merem jelenteni: az írott szavak embere vagyok. Felfedeztem, hogy a szövegek formába öntése iránt fogékonyabb vagyok az átlagnál. Aki nem így van ezzel, annak mindig szívesen segítek.

Ha már eddig a sorig eljutottál, vedd úgy, hogy ez a tartalom neked is szól.

Régóta tudom, hogy a szavakkal van dolgom, leginkább a kérdésekkel és az azokra adott válaszokkal, így végeztem el az egri Eszterházy Károly Főiskolán (most Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) az újságíró szakot. Hivatalosan megfogalmazva: kommunikáció szakos bölcsész (nyomtatott sajtó szakirány). A német nyelv és irodalom szak még hamarabb került a képbe, de az újságírás vált a hivatásommá. Később e kettő mellé elvégeztem egy harmadikat is: kommunikáció szakos tanárrá, kommunikációs szakemberré váltam.

Munka közben: itt épp zene volt a téma. Fotó: Zsoldos Mariann

Számos médiumnak dolgoztam, köztük a Heves Megyei Hírlap, a HEOL és a Blikk című napilap, valamint több online szerkesztőség számára is (például Fenomena), ahol gasztronómiai cikkeket is készítettem. Az évek alatt egyre inkább a nyelvi lektorálás és a szövegformálás területén találkoztam kihívásokkal, amelyek újabb és újabb lehetőségeket adtak a fejlődésre. Számos alkalommal szerkesztettem, korrektúráztam és lektoráltam, tudományos értekezéseket is készítettem.

A Nyelv a lelke mindennek szempontjából az egyik legfontosabb munkám és misszióm az volt, amikor H. Varga Gyula (†) egri nyelvésszel, főiskolai tanárral a Legyen szó róla! nyelvművelő rovatot szerkesztettem a Heves Megyei Hírlapban. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a már sajnos elhunyt szakemberrel, volt tanárommal együttműködhettem.

Kiemelkedő mentoromnak továbbá dr. Szalay Zoltánt, a fent említett napilap nyugalmazott szerkesztőjét, bűnügyi újságíróját tekintem, akinek a szakmai véleménye mind a mai napig sokat jelent számomra.

Mindkét szakember munkásságát becsülöm, és igyekszem az általuk tanultak alapján is végezni a munkámat. És persze rajtuk kívül is akadtak még tanáraim, akiktől rengeteget tanultam.

Elérkeztünk a gasztronómiáig. Fotó: Pixabay

Az írás mellett egy másik szenvedélyem a gasztronómia. Szeretek főzni, új ételeket megalkotni, új ízeket kóstolni, vendéglátókba járni. Ám mint oly sokan mások, úgy vélem, hogy nemcsak az ételek tálalása, a hozzávalók csomagolása fontos, hanem ezen vállalkozások tartalmainak kifogástalan szövegezése is. Éppen ezért blogot vezetek, hogy te mint gasztronómiai vállalkozó gasztronómiai példamondataim által jobban átlásd a magyar grammatika bonyolult rendszerét.

Ha a helyedben lennék, megkérdezném magamtól: miért Nyelv a lelke mindennek? Minden szobában meghatározó a rend, mert úgy könnyebben eligazodhatunk. Rend a lelke mindennek – tartja a magyar közmondás. A nyelvbéli rend legalább ilyen fontos.

A kommunikáció körülöleli az egész életünket, így érthetően és hatékonyan kell fogalmaznunk. Nem elég azonban ezt a beszédben, írásban is rendezni kell a gondolatainkat, méghozzá a szabályoknak megfelelően. Így már a nyelvben is lesz rend. A Nyelv a lelke mindennek pedig egy nyelvi játék, ami azt hangsúlyozza, hogy a nyelv (jelen esetben a magyar) meghatározó szerepet játszik az életünkben. Ezért választottam ezt mottómul.

Tarts velem! Hívj vagy írj! 

info@nyelvalelke.hu 

+36708839478

Verebélyi Márta